Bem Moziműsor

Bem Moziműsor

  Ha valaki valami jó programmal szeretné ütni az idejét, akkor májusban mindenképpen ajánlanám, hogy irány a Bem mozi.

Biztosan sokakban felmerül a kérdés, miszerint miért is jobb egy filmszínház, mint otthon begubózva megnézni egy filmet. Igazából ez elég megoszló, viszont a moziknak van egyfajta hangulata. Azoknak az embereknek kimondottan jó, akik nem szeretnek állandóan otthon ülni. Másrészről megvan a maga varázsa, hogy egy teremben mégis egy közösség részévé válunk, és együtt éljük át az adott film nyújtotta izgalmakat. Persze, ahogy említettem roppant megoszlóak a vélemények a mozikról, de véleményem szerint, legalább félévente akkor is érdemes elmenni, hiszen maga az élmény, amit nyújt, az fantasztikus, és ha egy jó társasággal megyünk, akkor az is egy felemelő rész az egészben, hogy utána megbeszélhetjük, kinek mi a véleménye a filmről.

Ha még nem tapasztaltad volna ki a mozik világát kellőképpen, akkor megsúgom halkan, hogy a legjobb ülőhely a terem középső kétharmada, ezen belül is a középen lévő székek. A magyarázata elég egyszerű: itt érvényesül legjobban a hanghatás, illetve innen látható legjobban a képernyő is.

Ha valaki az aktuális legjobb filmeket szeretné megnézni, na, annak sajnos nem itt van a helye, mert csakis filmklasszikusokat játszanak, eredeti nyelven, feliratozva. Így a mozivásznon olyan legendás alkotásokat láthattok, mint a Jó, a Rossz és a Csúf, az Amélie csodálatos élete vagy Woody Allen filmjei. A mozi büféjében ropit, mogyorót és sört is kapni, amiket bátran bevihetünk a süppedős székekkel teli terembe. Az üzemeltetők folyamatosan terveznek éjszakai vetítéseket és tematikus mozi maratonokat.

Mindenképp ajánlatos meglátogatni a mozit, ha még nem láttad ezeket a filmeket moziban, mert túl fiatal vagy hozzá. Esetleg már láttad, mert már elég öreg vagy (ez van, bocs), de újra akarod élni a fiatalkori élményeket. Vagy egyszerűen csak unod már a digitális/3D/CGI dömpinget, és a jó öreg vetítőgép csendes zümmögésével hangszerelt mozis hangulatra vágysz. Netán csak véletlenül beestél a Bem Mozi kocsmájából a vetítőterembe.

Az aktuális moziműsorról az interneten érdemes tájékozódni, de igazi klasszikusok azok, amire az ember számíthat. Olyanok, mint például a Bárányok Hallgatnak. A film egy régebbi amerikai horror klasszikus, melynek rövid összefoglalója a következő. Dr. Hannibal “Kannibál” Lecter az egyik legveszedelmesebb pszichopata gyilkos. Évek óta szigorúan őrzött börtönben ül, de az FBI-nak most a segítségére van szüksége. Valaki ugyanis a módszereit utánozza, és remélik, hogy az őrült orvos segítségükre tud lenni. Clarice Starling különleges ügynök kapja a feladatot, hogy férkőzzön Dr. Lecter bizalmába, és próbálja meg rávenni a segítségre. Ám a dolog nem ilyen egyszerű: Dr. Lecter nem csak őrült, de hihetetlenül intelligens is, így Clarice-nek nincs könnyű dolga. A briliánsan megrajzolt karakter zsenialitása abban rejlik, hogy az általa kiváltott ambivalens érzelmek hullámvasutaztatják a néző idegeit: miközben irtózol a tetteitől, valami perverz kíváncsisággal érdeklődsz mégis, szórakoztat az elmés stílus, csodálod a kifinomult intellektust – és közben kicsit szégyelled magad emiatt. A filmes feldolgozás is csak néha emeli ki a figura veszélyességét, akkor viszont váratlanul és élesen, így a kontraszt még erősebb.

A mozi műsorán szerepel egy másik fantasztikus film is, ami nem más, mint a Lady Macbeth. A vidéki Anglia, 1865. Az ifjú Katherine fuldoklik szerelem nélkül kötött házasságában, nála jóval korosabb, megkeseredett férje és annak rideg családja nyomása alatt. Amikor szenvedélyes viszonyt kezd férje birtokának egy szolgájával, olyan elementáris erő szabadul fel benne, hogy többé semmi nem állhat útjába. A Lady Macbeth egy gyönyörű, határozott és könyörtelen fiatal nő tragikus portréja, aki egy férfiak által dominált világban saját kezébe veszi a sorsát. Annyit azért tudni kell, hogy a megrázó erejű személyiségtorzuláson áteső fiatal feleség története nem mai darab, a sztori alapjául szolgáló mű, Nyikolaj Leszkov Kisvárosi Lady Machbeth-je, 1865-ben jelent meg. A novella több adaptációt is megélt, Dmitrij Sosztakovics például a harmincas években írt belőle operát, amit aztán Sztálin betiltatott, mert túlzottan felforgatónak találta. A film nagy kérdése persze az lesz, hogy mi lesz a forró szeretkezésektől kivirult Katherine-nel, miután a férje visszatér a birtokra, valamint hogyan folytatódik a kapcsolata az ágyasával, akibe az együtt töltött idő alatt egyre jobban belehabarodik. Annyit talán elárulhatok, hogy a helyzetből nem sok jó sül majd ki, de hogy milyen messzire megy a film, azt csak azután érthetjük meg, ha már végignéztük. “Hogy a fenébe jutottunk idáig?” – kérdezzük majd értetlenkedve a stáblista alatt, ebben szinte biztos vagyok.

   Ha ellátogatunk egy moziba, ne feledjük, hogy mindenki, aki a nézőtéren ül, ugyanúgy jegyet váltott, mint mi, és nagy valószínűséggel inkább a filmre kíváncsi, mint ránk. Hasonlóképpen, ha a közelünkben hangosan beszélgetnek, a film közben, kérjük meg őket, hogy legyenek csöndesebbek – a filmet egy jegyért csak egyszer vetítik le.